1793. augusztus 10-én a francia királyok egykori palotáját, a Louvre-t múzeumként megnyitották. A világ egyik legrégebbi és legnagyobb múzeumának kiállításain a francia forradalom alatt nemzeti tulajdonnak nyilvánított királyi kincseket és nemesi értéktárgyakat mutatták be.

A világ egyik legnagyobb és legrégebbi múzeumaként számon tartott párizsi Louvre eredetileg királyok rezidenciájául szolgált, ami évszázadok alatt számtalan jelentős átépítésen ment keresztül. Uralkodóváltásoknál az átépítések, a renoválások, a bővítések mindennaposak voltak a palota életében.

Erdetileg Fülöp Ágost francia király a Szajna jobb partjának védelméül szánta, később – a belső városfal felhúzása után – IV. Károly lakhatóvá is tette a palotát. Kulcsfontosságú szerephez azonban csak később, a 16. században, II. Henrik korában jutott. Amikor XIV. Lajos udvarával együtt átköltözött Versailles-be, a Louvre kikerült a figyelem központjából, így építkezéseit elhanyagolták.

A nagy francia forradalom időszakában az épületegyüttes új funkciót kapott: az egykori királyi palotát 1793. augusztus 10-én múzeumként nyitották meg. Kiállításai a forradalom alatt nemzeti tulajdonná nyilvánított királyi kincseket és nemesi értéktárgyakat mutatta be.

Napóleon ugyan még visszaköltözött a Louvre-ba, és unokaöcse, III. Napóleon is jelentős összegeket fordított az épületre, a 19. század vége felé a világi hatalom az Elysée-palotába költözött át. A Louvre innentől kezdve már kizárólag csak múzeumként működött.

Hosszú évtizedek folyamán óriási kiállítóhellyé bővült: 60 ezer négyzetméteren csaknem 30.000 kiállítási tárgy látható itt. Évente mintegy 5 millió ember tekinti meg olyan mesterek alkotásait, mint Leonardo Da Vinci, Michelangelo, Albercht Dürer vagy Delacroix.