A Panthéon, amelyben ma Franciaország nagyjai nyugszanak, hányatott sorsot élt át. Anyagi nehézségek után éppen a forradalom kitörésére készült el ez a templomóriás és már a forradalmárok is úgy döntöttek, hogy a leghíresebb franciáknak állítanak benne emléket. Abban azonban õk sem tudtak megegyezni, ki méltó erre. Késõbb Napóleon visszaadta az egyháznak, majd 1885-ben dõlt el végleg, hogy a legdicsõbb franciák csarnoka lesz. Az altemplomban található többek között Victor Hugo és Emile Zola, Voltaire és Rousseau, a matematikus Monge és Lazare Carnot, valamint a két Nobel-díjas fizikus: Perrin és Langevin sírhelye. A nyughelyek többsége a széles fõfolyosóról nyíló kis kamrácskákban van, ráccsal védve a túlzott kíváncsiskodóktól. Kivétel Rousseau koporsója, amelybe akarva-akaratlan belebotlik a látogató, majd a koporsóból kinyúló, a felvilágosodás fáklyáját tartó (fából faragott) kéz látványától kissé felborzolt idegekkel folytatja útját.